Még mindig befőzünk. Ilyenkor augusztus végén már olcsó a piacon a paprika, paradicsom, a kis kertekben is most érik nagyobb mennyiség. Érdemes belőle eltenni a téli hónapokra, nem is, csak azért mert akkor már drága lesz, hanem a mesterségesen termesztettnek sosem lesz olyan zamatos íze, mint ami szabad-földbe terem, nem utolsó sorban, a paprikák nem csak úszkálni fognak benne, mint a bolti lecsóban. Másrészről meg, ha este fáradtan haza ér az ember, sokszor nincs kedve még órákat a konyhába tölteni a vacsorafőzéssel, csak leemel egy üveg lecsót, és negyed óra múlva már tálalhatja is a vacsorát.
Én, három kiló paradicsomhoz szoktam két kiló húsos paprikát tenni. Nehéz kitalálni az arányt, hogy pont annyi legyen a paradicsom is, ami a paprikához kell. Nálam szokott maradni, egy két üveggel, ezeket meg jelölöm, és paradicsomos húsgombóchoz használom. A belefőtt paprika ízétől, olyan lesz mintha töltött paprikát készítettem volna.
Ha nagyobb mennyiséget akarunk, érdemes a paprikát több részletbe tenni a paradicsomhoz.
Ahogy én készítem:
A paradicsomok végét kereszt irányba bevágom, lobogó forró vízbe dobom, csak néhány pillanat elég, és hideg vízbe szedem ki. A paradicsomhéj könnyen lehúzható lesz. A megpucolt paradicsomokat egy nagyobb fazékba darabolom. /Olyan edényt válasszunk, aminek sérülésmentes a zománca/ Fel lehet így is tenni főni, de én bot mixerrel össze szoktam turmixszolni. A paprikákat félbe vágjuk, kicsumázzuk, és vékonyra szeleteljük. Amikor a paradicsom felforr, annyi paprikát teszünk bele, amit kényelmesen tudunk kevergetni. Itt mindenki az ízlése szerint főzi, én csak újra forrásig szoktam, hogy a paprika roppanós maradjon. Hét decis üvegekbe rakjuk. Célszerű a paprikát lyukas kanállal szedni, hogy több kerüljön az üvegbe. Amikor az üveg tele van paprikával, felöntjük a paradicsommal, kevés szalicil szórunk a tetejére és jól záró tetővel, vagy celofánnal lezárjuk. Száraz dunsztba hűtjük ki. A megmaradt paradicsomot is üvegekbe tesszük, kis tartósítóval, mehet a lecsó mellé a dunsztba.
Ha csak paradicsomlevet főzünk:
Három kiló paradicsomhoz egy csokor zeller zöldet számolunk. Aki szereti, kevés friss, vagy szárított bazsalikomot is tehet bele. Sózni én nem szoktam, a paradicsom elég savas ahhoz, hogy kevés tartósítóval, nem romlik meg.
A paradicsomot a lecsónál leírtak alapján megpucolom, turmixszolom és jól felforralom, a zeller zölddel, és a bazsalikommal. Nem kell sokáig főzni, elég néhány perc. Mielőtt üvegekbe szedem, eltávolítom belőle a zellert, de benne is maradhat, ha valaki úgy szereti. Most, hogy kaptam fél literes hosszú nyakú üvegeket, abba rakom a paradicsomot, de sima hét decis dunsztosüvegbe is mehet. A lecsóhoz hasonlóan száraz dunsztba hűtöm ki.
Száraz dunszt: Az üvegeket jól betakargatjuk, pokróccal, párnákkal, hogy minél lassabban hűljön ki. Ideális esetben két nap múlva még langyosak az üvegek.
Attól függően, hogy mire szeretnénk használni a paradicsomot, nem fontos mindenáron megpucolni. Van, aki csak negyedeli a paradicsomot, és nem is főzi szét, más átpasszírozza, hogy a magok sem kerüljenek bele.
Sokan szeretik a paradicsomlevet jól lehűtve magába inni, ilyenkor kis borssal, csipet sóval meg lehet bolondítani. Azért akinek gondjai vannak a gyomorsavval, módjával fogyasszák.
Bárhogyan is készül a paradicsom, a téli hónapokban örülni fogunk neki, hogy most nem sajnáltuk a fáradságot, az eltevésre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: