Sokszor, ölre menő viták folynak arról, miből készül a jó csontleves. Van, aki marha csontra esküszik, más a disznó velős csontra, megint más meg azt mondja, mindkettőből kell bele tenni. Abban viszont mindenki egyet ért, hogy minél tovább van főzve, annál finomabb. Biztosan emlékeztek még a nagymamák, vasárnap hajnalban keltek, első dolguk az volt, hogy odatették a levest, és utána mentek a dolgukra. A jó csontlevest legalább hét-nyolc órát kell főzni, de a legfinomabb, ha tizenkét órát föl. Gyakorlatilag, este oda tették, hogy másnap délre kész legyen. De ezt csak akkor csinálták, ha beteg volt a háznál, vagy a komatál részét képezte a csontleves. Lakodalmakba is így készítették. Van még egy titka, mégpedig az, hogy a kocsonyához hasonlóan, nem szabad kevergetni. Néha óvatosan megmozgatni a csontokat, de más zargatást nem igényel. A csontlevesnek szép áttetszőnek kell lennie, szinte harapósan sűrűnek. Lakodalmakkor már napokkal előtte nekiálltak az asszonyok az elmaradhatatlan csigatészta készítésének, mert azzal az igazi. Ahhoz, hogy ezt a szép áttetsző színét megtartsa külön szokták a tésztát kifőzni. Én megvallom őszintén, úgy szeretem, ha a tészta is átveszi a leves ízét, és belefőzöm. A csontleves mellett nem maradhat említés nélkül az orja leves, ami szintén csontból készül, de nem velős, hanem orja csontból, ami a disznó gerince.
Hozzávalók
1/2kg velős csont
1 db sárgarépa
1db petrezselyemgyökér
1cikk zeller
1cikk karalábé
1cikk kelkáposzta
1kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
10 db szemes bors
só
csokor petrezselyem
10dkg leves tészta
A csontot egy nagy fazékba tesszük, felöntjük négy liter vízzel. / Nem kell megijedni, mire megfő, nem lesz négy liter/ Bele tesszük a zöldségeket. Közepes lángon hagyjuk felforrni. Figyelni kell rá, mert hajlamos kifutni. Ha felforrt, a tetején képződött habot szűrő kanállal leszedjük, egészen kis lángon, fedő alatt főzzük tovább. A csontlevest nem szabad zubogtatva főzni, éppen csak gyöngyözzön. Néha a fakanállal csak annyira nyúlunk bele, hogy megmozgatjuk a csontokat. Nem szabad kevergetni, mert összetörik, és zavaros lesz. Legalább öt órahosszat főzzük, óvatosan leszűrjük. /a legjobb erre a célra a teaszűrő/. Kanalanként öntjük a szűrőbe, amit jól bele tartunk az edénybe, amibe a levest szűrjük, hogy a „csurgatással” ne törjük össze. Kb két liter vizet forralunk, amibe teszünk egy kanál sót, és 5 perc alatt kifőzzük benne a tésztát, leszűrjük, és leöblítjük, hogy ne ragadjon össze. Tálaláskor külön kínáljuk a leveshez a zöldségeket, és a tésztát.
A csontleveshez cérnametélt, vagy zabkocka illik. Ha csigatésztával szeretnénk elkészíteni, érdemes rászánni egy kis időt a tésztára. A család hálás lesz érte. Régen disznóvágások alkalmával gondosan lesózták a csontokat is, ami így hetekig elállt. Csak beáztatták pár órára hideg vízbe, ami kioldotta belőle a sót, és már készülhetett is a mennyei csontleves.
Jó főzőcskézést.
Jó étvágyat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: